Konferencia a Néprajzi Múzeum készülő állandó kiállításairól
Budapest, 2020. november 16–18.
A múzeum új épületének megnyitására 2022 tavaszáig várni kell, azonban az állandó kiállítások koncepcióit a szakemberek már jelenlegi fázisukban megosztották az érdeklődő szakmai és nagyközönséggel. Az Útközben – En Route nemzetközi online konferencia, melyre több, mint 500 fő regisztrált, intenzív három napot jelentett a múzeum életében. Míg a szimpózium első napján külföldi múzeumok új, átfogó, néprajzi vagy antropológiai kiállításainak példáit, tapasztalatait ismerhettük meg Bécstől Tartu városáig, addig a második és harmadik napon hazai szakemberek, antropológusok, néprajzkutatók, muzeológusok és kurátorok folytattak izgalmas párbeszédet a készülő állandó kiállításokról. Múzeumunk szakemberei hasznos eszmecserékkel, kritikai észrevételekkel és fontos visszajelzésekkel a tarsolyukban folytatják a munkát. Rövid tartalmi összefoglaló.
Szarvas Zsuzsa főmuzeológus, projektvezető az esemény jelentőségét hangsúlyozó köszöntőjét követően Barbara Kirshenblatt-Gimblett professzor asszony, a varsói POLIN Múzeum vezető kurátora a Néprajzi Múzeum készülő kiállítási koncepciójának alapvető kérdéseit elemezte, más múzeumi példákkal világította meg a küldetés hangsúlyos elemeit, és kiemelte a múzeumi gyűjtemény különböző közösségekkel való kapcsolata és a kritikai látásmód fontosságát. Bojana Rogelj Škafar, a ljubljanai Néprajzi Múzeum főmuzeológusa, az ottani állandó kiállítás egyik kurátora a kritikai szemléletmódhoz szorosan kapcsolódva többek között a kiállítás identitásképzésben betöltött szerepét húzta alá.
Ezt követően a hallgatóság három nemrégiben nyílt néprajzi/antropológiai kiállítás tapasztalataival ismerkedett. Christian Schicklgruber a bécsi Weltmuseum igazgatója, Bambi Ceuppens, a tervureni Közép-Afrika Múzeum vezető kurátora és Kristel Rattus, az Észt Nemzeti Múzeum felelős kurátora ismertette kiállításaik koncepcionális kereteit és a megvalósítás tanulságait.
A konferencia honlapján már előzetesen elérhető volt Szarvas Zsuzsa a teljes kiállítási koncepciót ismertető angol nyelvű prezentációja és Kemecsi Lajos főigazgató a kiállítási egységeket áttekintő előadása is.
A konferencia második napján az egyedülálló és hiánypótló Kerámiatér koncepcióját intézményünk részéről Schleicher Vera főosztályvezető ismertette. A látványtár és a kiállítás műfajok határán egyensúlyozó egységre Magyari Márta, a debreceni Déri Múzeum néprajzos muzeológusa és Novák Piroska, design- és művészetteoretikus, az Iparművészeti Múzeum munkatársa reagált. Magyari Márta felhívta a figyelmet a tárgyak installálásban rejlő újító lehetőségekre. Novák Piroska meggyőzőnek, irányadónak és inspirálónak írta le a Kerámiatér koncepcióját. Kiemelte, hogy fontos vállalás az intézmény részéről, hogy ez az egység ingyenesen lesz látogatható, és érzékenyen reflektált arra, hogy az egykori Felvonulási téren épülő új múzeum és benne a Kerámiatér hogyan írhatja át a tér funkcióját és emlékezetét.
A második kiemelt szekció témája az Ifjúsági kiállítás volt, amely tervezésének eddigi több éves folyamatát Foster Hannah muzeológus ismertette, aki hangsúlyozta a műfaj problematikus voltát is a szerteágazó értelmezések miatt. Az Ifjúsági kiállítás alternatív világkiállításként 6 nagy téma köré csoportosulva mutat be párhuzamos világokat a 0-18 éves korosztály számára: nem reprezentatív módon, hanem kritikai és kérdező attitűddel. A cél, hogy a szabad játékon keresztül biztosítsanak teret a tanulásnak, tudáscserének. A kurátorok a tervezés további szakaszában párbeszédet kezdeményeznek a fiatalokkal, ezért decembertől számos online felületen és külön múzeumi aloldalon kampányt indítanak a megszólításukra. Bán Dávid kulturális antropológus, az Anthropolis Egyesület elnöke szerint mivel másként kell megszólítani egy hat és egy tizenhat éves gyereket, célszerű lenne differenciálni a kiállítást. A művészetpedagógus Éliás István szerint hiánypótló lesz a tárlat, mert ez a kritikai attitűd nem feltétlenül jelenik meg a mai, ifjúságot célzó kiállításokban. A kiállítás olyan módszertani bázis lehet a jövőben, ahol bemutatók, képzések valósulhatnak meg. Éliás kiemelte, hogy a “a kiállításnak is tanulnia kell”, vagyis elengedhetetlen, hogy mobil és variábilis legyen, a működés közben szerzett tapasztalatok alapján újragondolható és újrarendezhető. Mindkét hozzászóló szerint az Ifjúsági kiállítás létrehozása alapvetően jó és fontos kezdeményezés a Néprajzi Múzeum részéről, mely nem előkép nélküli, s amelyre nagy szükség van.
A Gyűjteményi kiállítás egységeinek tárgyalása az MZ/M? (Mi a múzeum?) témával indult, melyet Kőszegi Gábor muzeológus ismertetett. A kérdéskör bevezető jellegéből adódóan olyan alapfogalmakból (tárgy, néprajzi tárgy, gyűjtés, múzeum, muzealizálás stb.) és a struktúrát meghatározó csomópontokból (tárgyiasság kérdései; múzeum működése; gyűjtemény formációs folyamatai; megismerhetőség stb.) áll, amelyek nem igazán jellemzik a múzeumi (állandó) kiállításokat, ugyanakkor megmutatják a Néprajzi Múzeum nyitottságát az ezekről való gondolkodásról. Kuti Klára a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa múzeumelméleti, társadalmi és tudománytörténeti nézőpontba ágyazta hozzászólását. A mai múzeumi gyakorlatok példáiban mutatta meg a mesternarratíva helyett a múzeum gyűjteményéből való kiindulást, mint módszertani kérdést és diskurzusteremtő beszédmódot. Mélyi József művészettörténész, kurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszékének egyetemi tanársegédje hozzászólása középpontjába a múzeum küldetését és a jövőképét helyezte. Pozitívumként értékelte a gyűjteményi megközelítést, a struktúra által kirajzolt csomópontokat, a kortársiasság fogalmának alkalmazását, a párbeszédes jelleget, a magyar és nemzetközi anyag együttes szerepeltetését. Kérdésként merültek fel benne a kiállítás jövőbeli átalakulásának lehetőségei; a múlt és jelen (az önreflexió esetei pl. a költözés) példái, az elmélet és gyakorlat összefüggései – jelen állapotban elméletileg és tárgyszámban kissé zsúfoltnak tartja a kiállítást, így javaslatot tett a finomítások és hangsúlyok átgondolására.
Granasztói Péter főosztályvezető ismertette a következő, Múzeum születik című egységet, mely a Néprajzi Múzeum első állandó kiállításának megidézésével indul, és a három nagy tárgygyűjtést idézi fel: Xántus János 1869-71-es kelet-ázsiai expedícióját, Xántus és Rómer Flóris gyűjtéseit az 1873-as bécsi világkiállításra és Jankó János országos gyűjtését az 1896-os Millenniumi Kiállítás Néprajzi Falujához. Ezek alapozták meg a múzeum magyar és nemzetközi gyűjteményeit. Csorba László történész, az ELTE BTK Történeti Intézetének egyetemi tanára hozzászólásában dicsérte a koncepciót, mely szerinte izgalmasan valósítja meg a kiállítás egészének bevezetőjében megfogalmazott alapgondolatokat: olyan megközelítést ajánl, amelyek önmagukban tükörcserepek, de külön-külön egész univerzumok érvényesülnek bennük. Felhívta a figyelmet a város és falu kapcsolatának 19. század végi átalakulására, ahol a modern városi kultúrában megjelennek a nosztalgikus elemek a falusi életformával kapcsolatban. Székely Miklós művészettörténész, a Művészettörténeti Intézet tudományos munkatársa, javasolta, hogy kerüljön sor a tágabb múzeumi kontextus vagyis a 19. század utolsó harmadában Magyarországon bekövetkező múzeumi boom bemutatására is, melynek keretében a Néprajzi Múzeum is létrejött. Az 1870-es évek eleje a nagy gyűjtemények kialakulásának, míg az 1890-es évek vége a gyűjteményeknek szánt funkcionális épületek tervezésének az időszaka. Mindkét hozzászóló egyetértett abban, hogy érdemes nagyobb hangsúlyt helyezni a téma főszereplőinek jellemvonásaira, rávilágítani bennük a „felfedező emberre”, és átadni a látogatóknak a korabeli tudósok kutatói kíváncsiságát.
A Tárgyéletrajzok módszertani egységet Szeljak György főmuzeológus mutatta be. Prezentációjában kiemelte, hogy a tárgybiográfiai módszer csupán a múzeumban őrzött tárgyak egy részénél alkalmazható, ugyanakkor azt is bemutatta, hogy milyen sokszínű egyedi történeteket képes a felszínre hozni. Szőcsné Gazda Enikő, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa azokra a veszélyekre hívta fel a figyelmet, amelyet egy kutatási módszer – jelen esetben a tárgybiográfiai megközelítés – kiállításban való bemutatása jelent. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója egy saját gyűjteményi példán keresztül mutatta be a tárgyéletrajzi módszerben rejlő lehetőségeket, és hangsúlyozta, hogy a tervezett kiállítási egység akár arra is alkalmas lehet, hogy újradefiniálja a néprajzi muzeológia fogalmát.
A konferencia harmadik napját a Terepen kiállítási egység indította, melynek főbb koncepcionális csomópontjait a Néprajzi Múzeum részéről Szarvas Zsuzsa főmuzeológus vázolta. Az egység középpontjában a terepmunka módszertana, kiállítási nyelvre történő fordítása áll, a kiindulópont pedig a terepmunka tágan értelmezett eszközkészlete. Ehhez kapcsolódóan a terv a gyűjteményi anyag minél változatosabb térbeli, időbeni és módszertani bemutatása az egyes kutatókhoz, a kutatott területekhez vagy témákhoz kapcsolódóan. A felkért hozzászólók, Illés Péter kulturális antropológus, a szombathelyi Savaria Múzeum munkatársa és Vargyas Gábor etnológus, a Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa a téma értelmezésének tágabb kontextusa kapcsán felvetették a technológiai fejlődés fontosságát, a múzeumi és néprajzi tárgy fogalmának terepmunkával való összefüggéseit, valamint a gyűjteményképzés nemzetépítő jellegének hangsúlyozásának kérdését. Elsősorban a nemzetközi anyag bemutatásának eseteiben fontos szerepet kapott a kolonialista szemléletmód gyűjteményi egységre vonatkoztatott relevanciája is.
Az Őstörténetek témát a munkacsoport tagjai közül Hajdu Ágnes muzeológus ismertette. Előadásában az egész kiállításra vonatkozó alapvetések – gyűjteményi kiindulópont, mozaikosság, a mesternarratíva hiánya – mentén tekintette át a koncepciót. Ildikó Lehtinen néprajzkutató, a Finn Nemzeti Múzeum egykori tudományos munkatársa felhívta a figyelmet a téma kutatását alapvetően meghatározó újraértelmezések fontosságára, illetve hangsúlyozta a kutatói motiváció és érzelmek megjelenítését a felvonultatott expedíciók, kutatások esetében. Sudár Balázs történész, turkológus, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa a koncepció több pontatlanságára mutatott rá – jogosan –, amelynek oka részben a tematikus nézőpont és a gyűjteményi kiindulópont között húzódó feszültség, részben pedig a téma jelen állapotában még nem megfelelő mértékű kontextualizáltsága.
A délutáni nyitó szekcióban a Népművészet. Forrás és program címmel Tasnádi Zsuzsanna muzeológus mutatta be egy páratlan tárgyegyüttes, az 1999-ben megvásárolt népies ebédlőbútor történetéből kiinduló hármas szerkezet koncepcionális hátterét. E kiállítási egység célja, hogy egy-egy esettanulmány, tárgytípus segítségével vázolja azt a folyamatot, melyben a népi kultúra művészeti szempontból is érdeklődésre tartó elemei 1840 és 1990 közötti nagy korszakokban megjelentek az ország gazdasági, kulturális és gazdasági törekvéseiben. Fülemile Ágnes, a Néprajztudományi Intézet főmunkatársa és Verebélyi Kincső néprajzkutató, az ELTE Folklór tanszékének korábbi vezetője reflexiói sokféle kérdést vetettek fel, elsősorban a népművészet, folklorizmus és reprezentáció fogalmának használatát, értelmezését és ennek megmutathatóságát; a felhasználni kívánt anyag sokféleségéből adódóan annak egyrészt tágabb, másrészt szűkebb kezelésének javaslatát, más kiállítási egységekkel való tényleges vagy gondolati összevonását. Az előadásokat követő beszélgetés során a társadalomtudományi, gazdasági, ipartörténeti háttér még hangsúlyosabb megfogalmazása, a tárgycsoportokon belüli hangsúlyok keresésének különféle szempontjai kerültek előtérbe.
A program a Művészet kiállítási egység tárgyalásával folytatódott, a bevezetést Frazon Zsófia tudományos titkár tartotta, mely három egymásra épülő kérdésfelvetésből indul ki: a funkción túllépő esztétika és vizualitás mint tárgyértelmezési keret; elmozdulás a társadalom- és múzeumkritikai irányokba; a kortárs művészet beszédmód autonóm integrálása a múzeumi gyakorlatba. Ez a téma a többitől eltérően csak az Európán kívüli gyűjtemények tárgyaival dolgozik, és a megvalósításba kortárs művészek is bevonásra kerülnek. Fajcsák Györgyi sinológus, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum vezetője múzeum-, művészet- és művelődéstörténeti kontextusba helyezte a kiállítási egység által feldolgozott gyűjteményt. Üdvözölte a téma önálló kiállítási témaként szerepeltetését, és felépítését. További kutatási irányokra hívta fel a figyelmet (műkereskedői hálózatok, piaci igények változása stb.), javaslatot tett cím- és fogalomhasználati pontosításokra és a kiállítás látogatói szempontú megközelítésére. Róka Enikő művészettörténész, a Kiscelli Múzeum-Fővárosi Képtár vezetője e nemzetközi példákon keresztül csatornázta be az erről szóló európai gondolkodás vonásait. Nagyszabásúnak tartja a tematikus rész vállalásait és pozitívumnak értékeli a gyűjteményi, tudománytörténeti reflexió és elméleti megközelítés felkínált módjait. Ő is javaslatokat tett egyes részkérdések árnyaltabb kidolgozására a hatékonyabb befogadói élmény és megértés érdekében. Saját tapasztalatain alapulva előre mutatónak tartja a kortárs művészek bevonásával megvalósítandó Művészeti labor projektet.
Az eseményt az Örökség téma zárta, melynek koncepcionális hátterét Wilhelm Gábor főmuzeológus ismertette. A kiállítási egység az örökség folyamatosságának kontextusában identitást reprezentáló, múlt és a jövő összekapcsolásában is szerepet játszó gyűjteményi tárgyakat, tárgycsoportokat értelmez. Csonka-Takács Eszter, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője és Szijártó Zsolt a Pécsi Tudományegyetem Nyelv és kommunikáció doktori programjának vezetője értékeléseikben egyrészt a múzeum és örökség fogalmának kapcsolatát (múzeum, mint örökség, múzeumi örökség), másrészt az UNESCO által is használt örökség definíció megalkotását megelőzően a múzeumba került tárgyak szerepét vetették fel. A téma kapcsán fontos kérdés a kulturális örökségként értelmezett múzeumi tárgyak és forrásközösségeik közötti dinamika és párbeszéd bemutathatóságának lehetősége. Mindkét előadás üdvözölte a koncepcióban hangsúlyosan megjelenő határtárgy fogalmának bevezetését és a téma bekerülését a gyűjteményi kiállítás tematikájába.
Konferenciánk különlegességét az adta, hogy teljes egészében online rendeztük meg egy külön erre a célra létrehozott digitális platformon. Az eseményre összesen 555 fő regisztrált, az átlagos nézőszám pedig mindvégig stabilan 160 fő körül mozgott így elmondhatjuk, hogy a Néprajzi Múzeum tevékenysége, jövője iránt érdeklődők igen széles körét értük el.
Az elhangzott előadások és viták a Néprajzi Múzeum Etnotube csatornáján is megtekinthetők. A konferencia megrendezését az NKFI 119665 számú kutatási program támogatása tette lehetővé.
KONFERENCIA ELŐZETES:
Útközben
Konferencia a Néprajzi Múzeum készülő állandó kiállításairól
Budapest, 2020. november 16–18.
A budapesti Néprajzi Múzeum hamarosan új épületbe költözik. A fizikai megújulás mellett koncepcionális újragondolásra is készülünk, amelynek egyik meghatározó eleme az új állandó kiállítások létrehozása. Ez mérföldkőnek számít nem csak a Néprajzi Múzeum, a hazai néprajzi muzeológia, hanem a néprajztudomány történetében is. Az intézmény munkatársai évek óta dolgoznak az új állandó kiállítások előkészítésén. Most első alkalommal kerül sor a koncepció bemutatására, valamint hazai és nemzetközi szakmai körökben való megmérettetésére.
Bízunk benne, hogy a mostani rendkívüli körülmények ellenére is lehetőségünk lesz a konferencia megrendezésére.
A tervezett kiállítás alapvetően három részből áll: a Kerámiatérből, az Ifjúsági kiállításból és a Gyűjteményi állandó kiállításból. Közös jellemzőjük, hogy hangsúlyosan a Néprajzi Múzeum gyűjteményét tekintik a feldolgozás tárgyának, együtt szerepel bennük a történeti és a kortárs illetve a magyar és nemzetközi anyag.
Kerámiatér
Nyitott tér, amely bepillantást enged a gyűjtemények mennyiségi dimenzióiba, és felvillant számos olyan társadalmi témát, amelyet a múzeumi tárgyakon keresztül más megvilágításban láthat a látogató, mint a hétköznapokban.
A látványtárba szánt több ezer tárgy válogatás a múzeum magyar és nemzetközi műtárgyaiból. Az egyetlen szempont, amely egy térbe rendezi őket, az, hogy kerámiából, azaz égetett agyagból készültek. Színben, méretben, korban, technológiában és használatát tekintve is rendkívül változatos anyagot vonultat fel.
Ifjúsági Kiállítás
A világban létező és a világot működtető emberek, természeti és természetfeletti lények, dolgok és tárgyak hétköznapjairól, ezek különbözőségéről és hasonlóságáról szól. Választott témáját olyan általános aktivitásokon keresztül mutatja be, mint az alvás, az evés, a játék, a munka, a történetmondás vagy a zenélés. Emberek és tárgyak történetein keresztül a látogatók felfedezhetik, hogy ezekre az alapszükségletekre milyen különböző kulturális válaszokat adnak a világ különböző részein a korábban élt vagy éppen még meg sem született embertársaik, és hogy a néprajzi muzeológia ezeket a jelenségeket hogyan és miért kívánta rögzíteni.
A kiállítás a múzeum eszközeit a játékos és élményszerű tanulás szolgálatába állítja, és a megszólított korosztályok számára legalkalmasabb befogadási és megismerési módszereket kínálja.
Gyűjteményi állandó kiállítás
A többezer tárgyat felvonultató kiállítás értelmező módon együtt mutatja be a Néprajzi Múzeum gazdag gyűjteményét: a magyar és nemzetközi anyagot, történeteket mesél tárgyak és emberek, helyek és életvilágok, kutatók és terepek, gyűjtők és múzeum kapcsolatáról.
Mi is ez a múzeum? Hogyan olvashatók a tárgyai, és miként álltak össze az idők során gyűjteménnyé és múzeummá? Hogyan lehet a történetileg kialakult gyűjteményre friss szemmel ránézni és izgalmasan bemutatni?
A kiállítás moduláris szerkezetű, melyben az egyes témák önálló egységenként is értelmezhetők, ugyanakkor egymáshoz is sok szálon kapcsolódnak.
A MZ/M és a Múzeum születik bevezető témák: a gyűjteménybe, a tárgy fogalmába, az intézmény születésének kiállításokkal összekapcsolt időszakába vezetik be a látogatót.
A Tárgyéletrajzok és a Terepen témák egy-egy kutatásmódszertani kérdést járnak körül, amelyek egyfelől az ember és tárgy kapcsolatával, másfelől a magyar kultúrával, az európai és Európán kívül élő népekkel való találkozás kihívásaival és lehetőségeivel, eredményeivel foglalkoznak.
Az Őstörténetek és a Népművészet olyan meghatározó kutatási és szemléleti irányokat is képviselnek, amelyek mindenki számára könnyen azonosíthatók a néprajzzal, néprajztudománnyal.
A Művészet és az Örökség témái olyan fogalmakra épülő megközelítések, amelyek az elmúlt évtizedek során meghatározók lettek, és a jelen nézőpontjából tekintenek a gyűjteményre, a múlt múzeumi örökségére.
Különálló térben kap helyet a ZOOM / Nagyítás, ami az intellektuális megközelítés helyett a tárgyak látványközpontú bemutatását szolgálja.
A konferencia első napján előadókat kérünk fel a teljes kiállítási koncepció megvitatására és megismerkedünk más országok nemrégiben készült átfogó néprajzi/antropológiai kiállításainak tapasztalataival. A második és harmadik napon az egyes kiállítási egységekről kezdeményezünk vitát. Minden témát egy-egy kurátor mutat be, ezt azután témánként két értékelő hozzászólás követ. A felkért előadók, hozzászólók neves külföldi és hazai szakemberek, néprajzkutatók, antropológusok, történészek, muzeológusok, kurátorok.
Beszélgessünk, vitatkozzunk a tervezett koncepcióról!
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!